2 heti kemény munka után haza jöttem másfél napra :( ebben a két hétben több dologra is rájöttem. Az egyik az egyetem. 1ik nap be kellett mennem elhozni a tavalyi munkáimat, és közben összefutottam pár tanárral, köztük azokkal is, akik benne voltak ebben a zhs ügyben. Érdekesképp a sziltan tanszék vezetője és pár tanára nagy fejbolintással köszöntek, ahogy megláttak, sőt a dékánhelyettes is, akin láttam, hogy megfagyott a mosoly az arcán, mikor meglátott. Biztos ismerős volt a fejem, csak már nem emlékezett, hogy honnan, aztán mikor köszöntem neki, akkor rövid hatás szünet után vissza köszönt . Találkoztama dékánnal is, de ő észre sem vett. Vagyis hát remélem, hogy véletlen nem vett észre és nem direkt :( Meg aztán hemzsegtek a szebbnél szebb cicák, meg láttam a sok büszke egyetemistát... Szóval a suliban rájöttem arra, hogy kurvára elbasztam a félévemet, és hogy lúzer vagyok, hogy sikerült a lehető legszarabban elcsesznem (jószándékkal vezérelve)...

 A másik dolog, az az örök téma, a szerelem. Fura, de mostmár kezdem azt mondani, és el is hinni, hogy no problem. Ez így helyén volt. Tökre idegesítő ember lehettem B. számára, és már nem bírta a stílusomat: az hogy nagyon ragaszkodtam hozzá, és kb. mindent kettesben képzeltem el vele, neki pedig kevés "szabadságot" adva...de ha meg nélkülem is csinált valamit, akkor meg fullra féltékeny voltam. Kb,. ilyen fullasztó lehetett számára ez a kapcsolat, azt hiszem :( Szóval elbasztam azt is... tökre fölösleges volt komoly érzelmeket táplálni, és "felnőttebb" módon gondolkozni a kapcsolatunkról, mert B. még fiatal volt ehhez, mármint nem agyban, hanem ő alapvetően még szeretné átélni a nagy hajtépő és tomboló fiatalságot :) Amivel semmi baj sincs, tökre megértem. Minden ember más, minden ember biológiai órája másképp is jár. Lehet, ha máskor ismerjük meg egymást, akkor más lett volna a vége, ki tudja :( erről a kapcsolatról egy régi rajztanárom mondása jut eszembe, amit akkor jegyzett meg mindig, amikor rajzoltunk szénnel. A szenet így elszokták kenni újjal, hogy szép finom átmeneteke érhessenek el. De ha nagyon göcsrösen rajzol valaki, akkor sokszor el akarja kenni ugyanazt a felületet, és többszőr át is megy rajta még plusz szén réteggel. A sok dörzsüléstől a felület zsíros lesz, és már nem fog rajta olyan szépen fogni a szén. Ilyenkor mindig azt mondta, hogy az a felület "bedöglött". Az ilyen felületek kb tényleg meghaltak, és se nem világosítani, sem nem sötétíteni nem lehett már rajtuk...  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.