tök jó volt a 7vége, aztán most 2 nap munka után újra előjött a faszcsy :( valahogy így újra fojtogatnak a problémáim :S nem is azzal van a baj, h nem tudom őket elfogadni, hanem azzal, hogy újra farkas szemet néztem velük, és eszembe jutottak :( pedig még áprilisban minden happy volt, akkor már azt mondtam, hogy látom látom az alagút végét, pontosabban a suli végét, és éreztem is magamban annyi kraftot, hogy a végét meg tudjam nyomni, meg akkor még volt B. is... ami szintén kurva jó volt, tudtam, hogy van olyan ember, akinek minden percben fontos vagyok, és aki szeret, meg viszont is tudom szeretni... és kedveltem a személyét, a sok vicces dolgát :) meg az egész kis családját is...
aztán a június hónap úgy telt, mintha a feje tetjére állt volna a világ, nem is értem, bazzzzz... mit csesztem el? meg miért??? tényleg MIÉRT? olyan érzés ez, mint mikor mászol fel egy sziklás csúcsra, és már látod a csúcsot, érzed, hogy van a lábadban erő, érzed, hogy nagyon jó lesz, ha felérsz, és akkor egyszer csak jön egy nagy szél, és lefúj... és leesel a hegy aljára... és akkor mikor feleszmélsz, és bekötözöd az eltört csontjaidat, akkor felteszed magadban a kérdést, hogy vajon megéri-e újra megprobálni a mászást?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
