vajon mitévő lehet az ember akkor, amikor rájön, hogy elbaszta, és már nem teheti jóvá? amikor azt mondja, hogy máshogy csinálnám,ha újra kezdhetném... de nem kezdheti újra? és csak vergődik, és folyton az jut eszébe, hogy azért van a vergődés, mert roszul döntött, vagy mert nem úgy viselkedett mint ahogy a másik azt szerette volna. De miért csak később világosodunk meg, amikor már kurvára mindegy...?
és miért van az, hogy a hullámhegy után jön a hullámvölgy? :( talán így van meg az egyensúly, hogy amikor nagyon jó, akkor kell egy idő, amikor nagyon szar. Amikor nagyon jó, akkor azt szeretnénk, ha lassan telne az idő, kb. el sem telne, ha lehet nem is aludnánk, csak élveznénk, azt, ami az a nagyon boldogító dolog. Amikor viszont nagyon szar, akkor pedig bárcsak elröppenne minden óra, minden nap, sőt! jobb is lenne átaludni a problémát. Lehet az álmok is azért vannak mert a problémák elől sokszor alvásba meneklünk, viszont az agyunk tovább kattog.............hm, szeretem az őszt, nincs forróság, szép hosszúkásak az árnyékok, szépek a fák színei, csak felfokozódik a faszcsy is :(
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PAtak 2009.10.05. 22:50:01
papírzsebkendő 2009.10.06. 00:07:25
És az árnyék fakóvá teszi a színeket.
katii 2009.10.06. 18:51:58
(tudom, ezzel Patak hozzászólását ismétlem, de a Vanília égbolt c. film jutott eszembe, és onnan ez az idézet, még mielőtt Patakot olvastam volna..:)
GBR 2009.10.07. 08:02:20
köszi a lányoknak és Papírzsepinek a szép gondolatokat... azt mondom, hogy igazatok lehet, de amúgy itt nem csak a szerelemről témáztam, hanem másról is, mondjuk úgy általánosságban problémákról. De való igaz, hogy egy dolgot annál jobban tudsz értékelni, minél nehezebben jutsz el hozzá...