Hihetetlen ez az egész... ma reggel úgy ébredtem Cicuéknál, mintha meg sem történt volna, és csak álom volt az egész római út... pedig masszívan megtörtént és mi elcseszettül Rómában toltuk :)
Kezdődött az egész egy spontán megmártozással a Földközi-tengerben, azután Kati megoszotta velünk élettapasztalatát, miszerint a szobroknál a "csomag" elárul mindent :) Az első éjszakánkat csóró egyetemistákhoz méltóan elcsöveltük a fekáktól hemzsegő reptéri váróban... Exp.-t (álmában) az egyik fekus meg is környékezte :O Tommm nem vállalta az arcát a reptéri padlón, ezért fekete nejlont húzott rá. Sajnos sikerült őt felébresztenem, ami után jó ideges lett, és jó pár percig durcizott, csóválva a fejét, és dobálva a fekete zacsit...
Reggel susogós kabátos kis barátunk segített eltalálni a metróig, aztán első kanyarban check-oltuk is a Navigator Hostelt. A hely egy sima "bérház", és csak egy kapucsengő árulta el, h jó helyen járunk, semmi neonfényes villogó HOSTEL felirat :S A Hostelt távol keleti arcok üzemeltették, és elcseszettül olcsón sikerült szobához jutnunk: fejenként €7.90-ért, ohne tourist fee... :) Navigator után nyakunkba vettük a várost, és gyalog nekivágtunk a híres helyeknek: Lateráni bazilika, Colosseum, Forum Romanum, majd este Trevi kút és Spanyol lépcső. A híres épületek méretei egyszerűen lenyűgözőek voltak... óriási terek, hatalmas falak, és mindenhol több ezer éves kövek :) tudtak ezek a rómaik valamit...ami a mostani korból nagyon hiányzik :( A forumon találkoztunk a nyugdíj kiegészítésért dolgozó messziről nem 100-as múzeum őrrel, akiről sikerült csinálni egy mindent eláruló fotót. Cicu pedig megjelölte Julius Caesar sírját :P A Trevi kútnál bedobtuk a pénzt, és nem néztünk hátra...úgyh vissza fogunk még térni oda :) nekem már is sikerült, mert 4 évvel ezelőtt is megcsináltam már :) szóval nem babona... A Spanyol lépcsőt már csak páran volt erőnk megmászni, de akik feljöttek, azoknak csöppedt sem kellett csalódniuk, mert fönt egy fehér csuklyás szeánszt láthattunk ;) Este visszametróztunk a Via Bounaroutti-ba, és a Trattoria pizzériában csúnyán berugtunk. A pizza nagyon jó volt, és a belvárosi árakhoz képest megfizethető is... a bor pedig itatta magát... Volt bas-party is, mert miért is ne lett volna?! És meglepő módon senki sem csalt, sőt, Tomm volt az első aki kiesett, mutatva ezzel is, hogy aki becsületesen játszik, az előbb utóbb ki is esik... :D:D A hely az első belépéstől kezdve a mocskos átverés érzetét keltette...de hihetetlen módon nem vertek át bennünket, pedig amennyi bort leöntöttünk a garatra azután adta volna magát a szitu... A Navigator hostelban 4 szobatársat kaptunk: 2-t lenygelhonból és 2-t pedig új zélandról. Az az éjszaka felejthetetlen volt... mentek a csipős beszólások, a buzulás, és a részeges szenvedés :)
S
Szerdán, Katalin napján :) ismételten blicceltünk a buszon, de Tommm most nem mondogatta fenn hangon, hogy "nincsen jegyünk!!!". Délelőtt a jezsuiták két nagy templomát checkoltuk: az Il Gesú-t és a San Loyola d'Ignazio-t. Aztán jött a Pantheon és a Piazza Navona, ahol egy szál pólóban és napszemüvegben hörpölgettük az olasz feketét, ill. a Heinekent sült krumplival... A pincér azt hitte, hogy Adri a feleségem, bár nem vágom, h miért :) és azt hiszem azót ais a mi nevünket szidja, mert eltulajdonítottunk egy kiskanalat :O A hatalmas téren amúgy sznobultunk egy jót: egy szál üveg borral a kezünkben vágtunk át a festők képei között... hihetetlen feeling volt :) Kalazanci ereklyéit is megtekintettük, és úgy néz ki, hogy a piarista newsletter még egy cikket is le fog rólunk hozni :O Délután országot váltottunk, és mivel schengen van, azért könnyű szerrel, vám és vizum mentesen beléptünk Vatikán földjére. Benedittoval nem sikerült találkozni, viszont Tommm talált egy doboz piros Malbit, és hát nem lehetett kihagyni, h ne gyújtsunk rá a pápai államban :) A Vatikán múzeumba magyar diákigazolvánnyal kaptunk diák-jegyet, hála a csinos lányainknak ;) Pózoltunk a Laki szobi csopival, és Rodin gondolkodójával is. De volt ott Dali kép, és Raffaello freskó... nem beszélve Michelangelo sixtusi kápolnájáról... A San Pietro ordénáré nagy mérete engem teljesen letaglózott, de úgy gondolom, h a többieket is :)
Visszafelé a reptéri vonaton megprobáltuk a bliccelést, de sajnos ráb@sztunk, és jött a kaller :((( Aki látszatra egy rendes család apának tűnt és megengedte, h a következőnél leszálljunk, meg sem büntetett... aztán szerencsére 10 percen belül jött a következő vonat, amin már nem volt ellenőr, így megspórultunk €5.50-et.. A repülő út azonban furán kezdődött...felszállás előtt a gép meglehetősen érdekes hangokat adott ki, mintha nem akarná bevenni a sebességet :S de aztán csak hazaértünk épségben, 100 km/h-ás hátszélben... ami duuurva... nem beszélve arról, h 11 km magasan nyaldostuk az eget, ahol -60 fok volt, ha a pilóta szavainak hihetünk...
Köszönet illet meg mindenkit a csapatból, mert nem volt semmi összetűzés, mindenki baromi segítőkész és türelmes volt. Nem beszélve a baromi kellemes társaságotokról, a jóízű poénokról és a sok sok nevetésről... menjünk legközelebb is!!! oltári jófejek vagytok!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PAtak 2009.11.26. 20:20:18
Valami isteni volt,hatalmas élményt adott.Gyerünk máskor is!!!
EXplorer · http://kecskemeten.hu 2009.11.26. 23:52:05
newsnews.infline.hu/2009_11/salutazione-angelica-ciao-roma.newsnews/
szép beszámoló, grat!